A jelenség mögött az úgynevezett leucizmus, vagyis egyfajta pigmenthiányos állapot áll, amit Joó Gábor természetfotós kapott lencsevégre.

A természet rengeteg élményt tartogat azoknak, akik nyitott szemmel járják az erdők, mezők rengetegét. Az élmények között pedig akadnak olyanok, amik különleges, talán soha vissza nem térő megfigyelésekről szólnak. Joó Gábornak a közelmúltban éppen egy ilyen, nem mindennapi kalandban volt része – számolt be a 24.hu.

Gábor Bakonyszombathelyen él a feleségével és a 9 éves kisfiával. 2010-ben csöppent bele a fotózás világába. Kezdetben elsősorban a rallyfotózás volt a fő iránya, ami körülbelül 11 évig volt az élete része, valamint ezzel párhuzamosan esküvők, családi események, portrék, karácsonyi és óvodai fotózásokat is vállalt.

“Igazából maga a fotózás, legyen szó bármilyen területről, mindig is kikapcsolt. Szeretem, hogy minden kép mögött van egy történet, egy pillanat vagy egy élmény, amit valamilyen formában meg lehet őrizni. A vadfotózás 2020 óta lett igazán fontos része az életemnek. Mindig is szerettem az állatokat, és érdekelt a viselkedésük, de a vadfotózás számomra valami egészen más. Van benne kihívás, türelem, önkontroll és rengeteg várakozás. Itt nem te irányítod, hogy mi történik. Neked kell alkalmazkodnod az állathoz, a természethez és az adott pillanathoz” – mutatkozott be Gábor a Sokszínű Vidék megkeresésére.

A fotós számára a természetben töltött idő igazi feltöltődés és mentális megújulás. Jó érzéssel tölti el, ha ki tud szakadni a mindennapokból, csendben ül, figyel, és egyszerűen csak jelen tud lenni a természetben. Csodálja az állatok viselkedését, és különleges érzéssel tölti el, amikor megengedik, hogy egy kicsit betekintsen az életükbe.

Ezen az úton a családja is kíséri, hiszen teljes mértékben mellette áll, és támogatja.

“A feleségem és a kisfiam sokat támogatnak abban, amit csinálok, és az ő megértésük, illetve toleranciájuk nélkül ezek a képek valószínűleg nem születhetnének meg. Nem mindig egyszerű hajnalban elindulni, hosszú órákra eltűnni a természetben, vagy éppen egy hétvégi program helyett a Bakonyban ülni, és várni a vadat. Ők mégis támogatnak ebben, és ezért nagyon hálás vagyok nekik. Talán ezért is lett ennyire fontos számomra a vadfotózás. És van ebben egy kis ellentmondás is: sokan mondják, hogy ha a munkád egyben a hobbid is, akkor valójában nincs is munkád. Én ezt valahogy így érzem a fotózással kapcsolatban” – vázolta fel, milyen fontos számára a családja támogatása.

Gábor, amikor kint van a természetben, már nem munkának érzi a fotózást. Ott egyszerűen csak figyel, vár, megörökíti a pillanatot, és feltöltődik.

Találkozás egy rendkívül ritka, különleges genetikai mutációval rendelkező szarvassal

2026. augusztus 23-án hajnalban ismét a Bakony csendjében várta a vadat. Az időjárás nem a legkedvezőbb arcát mutatta, de a természetben bármikor létrejöhet egy különleges találkozás, mint ahogy ezen a reggelen történt.

“Reggel eleredt az eső, ezért bementem egy nyiladékba. Nem sokkal később a domboldalon, velem szemben, felfelé tartva megjelent ez a fiatal, különleges gímszarvasbika. Már első pillantásra feltűnt, hogy valami egészen különlegeset látok. A pigmenthiánya miatt teljesen egyedi volt a megjelenése, ezért különösen nagy élmény volt ezt a találkozást megélni és megörökíteni. Ahogy egyre közelebb ért, 180 mm-en még egy igazán szép portré is készült róla. Nagyon jó érzés volt csak csendben figyelni, ahogy közeledik felém” – részletezte a fotós az élményét, és kiemelte, hogy ilyen pillanatokért érdemes hajnalban útnak indulni, türelmesen várni, és elfogadni azt is, hogy lehet, aznap semmi nem történik. Aztán egyszer csak ott áll előtted egy ilyen különleges állat, és abban a pillanatban minden várakozás értelmet nyer.

Fotó: Joó Gábor

Tarka szarvas, aminek a hátterében egy különleges mutáció áll

A piebald szarvas – magyarul tarka szarvas – egy rendkívül ritka, különleges genetikai mutációval rendelkező egyed a vadvilágban. A kifejezés nem egy külön fajt jelent, hanem egy olyan pigmenthiányos állapotot (leucizmus), amely miatt a vadon élő szarvasfélék barna szőrzetét szabálytalan alakú, fehér foltok tarkítják.

Ezeknek az egyedeknek a szőrzete nem egyenletesen barna, hanem szabálytalan alakú hófehér és barna foltok borítja. A fehér foltok aránya a testen a néhány kis folttól a szinte teljesen fehér testig változhat.

Ellentétben az albínó állatokkal, a tarka szarvasok szeme és orra általában normális színű – barna vagy sötét –, mivel a szervezetük képes a melanin (festékanyag) termelésére, csak a pigmentsejtek eloszlása hibás.

Előfordulásuk hazánkban

A piebald (tarka) szarvas Magyarországon rendkívül ritka, de létező genetikai jelenség. Hazánkban a gímszarvasok, az őzek és a dámszarvasok körében is előfordulhat tarka mintázat. A hazai erdőkben a teljesen fehér – albínó vagy leucisztikus – egyedek mellett néha felbukkannak ilyen tarka példányok is. A becslések szerint a vadon élő szarvaspopuláció kevesebb mint 1-2%-át érinti ez a mutáció.

A cikkben szereplő fotókat Joó Gábor készítette, akinek a vadvilágról szóló különleges fotóit közösségi oldalán is figyelemmel lehet követni – írja a portál.

The post Ritka, különleges genetikai mutációval élő szarvast fotóztak a Bakonyban appeared first on balaton.hu.

balaton.hu

Message History

Delivery option(s)